Általános ismertető
 |
A budapesti Egyetemi Könyvtár
Kézirat- és Ritkaságtára több szakterületet átfogó, gazdag
történeti állománya révén létrejötte óta a magyar és az
európai művelődéstörténet egyik fontos tanulmányi és kutatóhelye.
Az európai kulturális örökség részét alkotó gyűjtemény
dokumentálja egy kulturális régió történetét, s terjedelmes
kézirat és régi nyomtatvány állományát a nemzetközi kutatás
sem nélkülözheti. Az itt őrzött forrásanyag a későközépkori
és kora újkori történeti, egyháztörténeti, egyetem- és
művelődéstörténeti kutatásokat segíti elsősorban. |
A Kézirat- és Ritkaságtár más kézirat- és könyvgyűjteményekhez
hasonlóan nemcsak jelentős mennyiségű tudás- és ismeretanyagot
halmozott fel és őriz, hanem a kulturális emlékezet megtestesítőjeként
szerepet játszik a mindenkori társadalom történetiségének tudatosításában.
A Kézirat- és Ritkaságtár folyamatosan részt vesz a könyvtár
által szervezett különféle tudományos és kulturális rendezvények
(kiállítások, előadások, konferenciák) előkészítésében és
lebonyolításában, s rendszeresen hozzájárul más intézmények
hasonló jellegű vállalkozásaihoz, országos és nemzetközi viszonylatban
egyaránt. A gyűjtemény munkatársai közül hosszú idő óta többen
a hazai és a nemzetközi tudományos élet elismert szereplői.
Nem hallgatható el azonban az sem, hogy a krónikus személyzethiány
mély nyomokat hagyott a gyűjteményben. Nem megoldott a forrásanyag
kutatásához nélkülözhetetlen legfontosabb kézikönyvek és szakirodalom
folyamatos beszerzése sem.
A kínálkozó feladatok között első helyen áll a zárt történeti
gyűjtemény fenntartása és hozzáférhetőségének biztosítása,
amely egyszerre segíti a korábbi rendszerezési kísérletek
láthatóvá tételét, az adott történeti konstellációk, gyűjtők
és könyvtárosok elképzeléseinek megismerését, valamint a XVIII-XIX.
században végbement szakterületi kanonizálódás viszonylagosságának
tudatosítását. További fontos feladat a forrásanyag által
kínált lehetőségek jobb kihasználása, valamint az optimális
munkafeltételek megteremtése a kutatóknak és a gyűjtemény
gondozóinak. A könyvtár saját gyűjtés- és állománytörténetének
eddiginél pontosabb rekonstrukciója mellett a forrásanyag
jó lehetőséget kínál a XVII-XVIII. századi magyarországi művelődés-
és oktatástörténet fehér foltjainak megszüntetésére. Mindehhez
szükség van az új szakmai eredmények folyamatos figyelembevételére
és összekapcsolására a gyűjteménnyel, amit egyedül a forrásokkal
kapcsolatos élő tudományos párbeszédben való részvétel biztosíthat.
A budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára az
ország egyik leggazdagabb és legrégibb történeti, művelődés-
és irodalomtörténeti forrásgyűjteménye. A tár alapvető feladata
a felbecsülhetetlen értékű forrásanyag biztonságos megőrzése,
kiegészítése, állapotának javítása és a dokumentumok megfelelő
színvonalú hozzáférhetővé tétele. Az állomány nagyon sokrétű,
s számos eltérő jellegű, kisebb-nagyobb gyűjteményből tevődik
össze.
A könyvtár főállományától elkülönített különgyűjtemények
létrehozásának és az alapállománytól független, analitikus
feltárásának igénye a XIX. század közepétől követhető nyomon.
Azt megelőzően a kéziratokat, a könyvritkaságokat és a régi
nyomtatványokat azonos módon kezelték.
A különgyűjtemények jellegzetességei
I. Kézirattár
 |
A Kézirattár összesen 137 latin,
7 arab, 2 török, 2 etióp, 2 perzsa, 11 szláv, 8 magyar, 6
német, valamint 4 - 4 görög és olasz nyelvű kódexet őriz.
A kódexgyűjtemény származása szerint két
csoportból áll. A nagyobbik rész a feloszlatott magyarországi
szerzetesrendek könyvtáraiból vagy ajándékként került
az Egyetemi Könyvtárba. A kisebbik részt, 35 kódexet II.
Abdul Hamid török szultán 1877-ben mint korvinákat ajándékozta
a budapesti egyetemistáknak. E kódexek közül 14 bizonyult
korvinának. |
|
A többi törökországi ajándékkódex közül Albucasis Alsaragus
Chirurgiája (Gerardus Cremonensis 1280 körül
készített latin fordításában), valamint Dante Divina
Comediájának 1345 körül készült, kilencvennél több
miniatúrával diszített kézirata emelhető ki.
A XVIII-XIX. század fordulóján a könyvtárba került
kódexek egy, a négy evangéliumot tartalmazó görög kódex
kivételével a XIV-XVI. században készültek. Az Egyetemi
Könyvtár legrégibb, valószínűleg a X-XI. század fordulóján
Bizáncban másolt görög nyelvű kódexe a XV. század második
felében Janus Pannoniusé volt (Cod. Graec. 1.).
|
 |
A kódexek nyomtatott katalógusának elkészítésére Fejérpataky
László külső szakértőket is felkért: Ábel Jenőt a görög, Bojnisich
Ivánt a szláv, Goldziher Ignácot az arab, Szilády Áront a
török kódexek leírására. A latin és a magyar kódexeket a Fejérpataky
László és Barabás Samu dolgozta fel. A katalógus 1881-ben
jelent meg. A latin kódexeket Mezey László az 1961-ben megjelent
nyomtatott katalógusban analitikus módszerrel újra feldolgozta.
A magyar nyelvű kódexek szövege megjelent a Nyelvemléktár
köteteiben, többnek közülük új kiadása is van.
2004-ben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium "24 óra - Kulturális kincseink digitalizálása" c. pályázatával 36 kódexet (8 magyar és 28 latin) digitalizált a Könyvtár.
További digitalizált állomány
A kódexeken kívül a Kézirattár
300 latin nyelvű középkori kódextöredéket őriz.
Az 1954-ben elkezdődött kézirattári újrarendezés során Mezey
László talált egy, a VIII-IX. század fordulóján készült Beda
Venerabilis-töredéket (Vita rhytmica Cuthberti).
Ez egyben az Egyetemi Könyvtár egyik legkorábbi kézirata,
amely ösztönzője lett a kódextöredék-gyűjtemény összeállításának.
A töredékek meghatározása és katalógusa Mezey László vezetésével
készült el.
A kódexek mellett a Kézirattár három alapgyűjteményét a Diplomata
autographa (Dipl. Aut.), a Litterae et epistolae originales
(LEO) és a szakrendbe sorolt kéziratok alkotják.
A szakrendbe
sorolt kéziratok megoszlása, jellege a következőkben összegezhető.
"A" szak - teológia: több mint 300 bibliográfiai egység, elsősorban
XVII-XVIII. századi kéziratok, 80%-uk latin nyelvű. A nemzeti
nyelvű kötetek közül példaként említhető a Lucas a S. Nicolao
által 1731-ben Bécsben tartott német nyelvű prédikációkat
tartalmazó kötet. A legbecsesebb magyar nyelvű kézirat Káldi
György teljes Biblia-fordítása. A fordítás elkészítését 1605-ben
Pázmány Péter ösztönözte, s Káldi azt 1607. március 25-én
már be is fejezte. A könyvtárba legkorábban bekerült kézirat
is ebben a szakban található: ez egy magyar nyelvű Cantionale
és Passionale, amely még a turóci korszakból, azaz 1597 előttről
származik.
"Ab" szak - egyháztörténet: közel 300 tétel, melyek nyelvi
és tartalmi összetétele hasonló a teológia szakéhoz. Kiemelhető
közülük a "morva testvérek" tizenhat, különböző tartalmú,
német nyelvű egyházi szertartás- és kegyességi könyve, bibliamagyarázata
a XVI-XVII. századból. Ezek a szakolcai jezsuita rendházból
1773-ban kerültek az Egyetemi Könyvtár állományába. Az egyháztörténet
szak kéziratos anyaga elsősorban művelődés-, politika-, város-,
oktatás-, egyetem- és tudománytörténeti szempontból jelentős.
További szakok: "B" - jogtudomány (több mint 200 egység),
"C" - politika (12 egység), "D" - orvostudomány (102 egység),
"E" - matematika és természettudomány (137 egység). Az utóbbi
szakban a német nyelvű kéziratok aránya mintegy 20%. Az "F"
- filozófia, esztétika, pedagógia szakban több mint 150 bibliográfiai
egység található.
A könyvtár gazdag történeti kéziratos forrásai a "G" - történelem,
irodalomtörténet, földrajz, néprajz szakban találhatók. A
mintegy 700 bibliográfiai egység között van például Heinrich
Bullinger Zürich történetével foglalkozó munkájának XVII.
századi másolata. Ez a szak tartalmazza a legtöbb, több mint
ötven német nyelvű kéziratot. A gyűjtemény viszonylag sok
magyar vonatkozású, részben kiadatlan várostörténeti forrást
is őriz. Johann Ludwig Kuefstein felső-ausztriai kormányzó,
Hans von Molarth és Ludwig von Molarth császári diplomaták
XVII. századi iratai tizennégy kötetben az európai történelem
eseményeihez szolgáltatnak adalékokat. A "G" szakból több
forráskiadás is készült. Így például az Id. Szilágyi Ferenchez
írt leveleket Izsépy Edit tette közzé.
A "H" szak a nyelvészeti és a szépirodalom körébe tartozó
kéziratokat tartalmazza (350 egység). Többek között ide került
Kazinczy Gábor hagyatéka. Ezt a hagyatékot Kenyeresné Bolgár
Ágnes tárta fel, s az analitikus katalógust kiegészítette
az iratok tartalmi feldolgozásával és a szövegek kiadásával.
A "J" szak különféle XVII-XX. századi könyvtári katalógusokat
tartalmaz (260 egység). Ezek nemcsak elsőrendű könyv-, könyvtár-
és művelődéstörténeti források, hanem több esetben, így például
a ma már fellelhetetlen köteteknél, a mai napig használt könyvtári
segédletek.
Ebben a szakban találhatók az Egyetemi Könyvtár történeti
katalógusai. A könyvtár ma is fellelhető legkorábbi katalógusa
1632-ben készült Nagyszombatban. Ezt Némethi Jakab, 1632-1633-ban
a jezsuita kollégium prefektusa készítette. A könyvállomány
legrégebbi rétegének tulajdonosi bejegyzései szerint azonban
már ennél korábban, 1600 körül is készült egy katalógus. Az
1632-es katalógus betűrendes, de készítésénél csak a rendszó
első betűjét vették figyelembe. Rendszóként a szerző keresztneve
szolgált. Némethi Jakab 1489 kötetet jegyzett be ebbe a katalógusba.
Amikor az 1632-ben készített katalógusban alkalmazni kezdték
az 1680-as évek második felében kidolgozott szakrendszer elvét,
a katalógus áttekinthetetlenné vált. Ezért 1690-ben új katalógust
készítettek. Ez a magyar könyvtártörténetben először előre
nyomtatott, rublikázott űrlapokon történt. A katalógus rendszere
lényegében nem változott: betűrendes szerkezet, s az egyes
betűkön belül szakok szerinti tagolás érvényesült. Ezt a katalógust
1773-ig használták. Ezt újabbak követték, például 1774-ben,
1777-ben és 1790-ben. Mindezeknek a katalógusoknak az elemzése
modern könyvtártörténeti módszerekkel még nem történt meg.
A feloszlatott szerzetesrendek könyvtári állománya mellett
az Egyetemi Könyvtárba kerültek a könyvtárak történeti katalógusai
és abolíciós jegyzékei. Ez a forrásanyag a nyomtatott kézirattári
katalógus megfelelő kötetének megjelenése (1889) és kiegészítése
(1907) óta jelentősen bővült. Ha eltekintünk a könyvtári irattermelésből
származó és a könyvtár XIX-XX. századi történetére vonatkozó
forrásoktól, a legegységesebb és a legutóbbi időkig folyamatosan
bővülő forráscsoport ebben a szakban a XVIII. századi egyházi
könyvtárakkal kapcsolatos. Elsősorban ezek elemzésétől remélhető,
hogy rekonstruálhatóvá válnak a különféle szerzetesrendek
könyvtárai, s pontosabban kirajzolódik a feloszlatott könyvtárak
abolíció előtti története és további sorsa is.
A kéziratos könyvtárkatalógusok és a ténylegesen fennmaradt
könyvállomány összehasonlító vizsgálata lehetőséget ad a szekularizált
kolostori könyvtárak rekonstrukciójára. A rendi könyvtárak
a XVII-XVIII. században alapvető intézményei voltak mind a
teológiai, tudományos tevékenységnek, mind a művelődésnek.
Könyvállományuk tükrözi a tulajdonosok szellemi környezetét,
az általuk befogadott és közvetített szellemi, lelki, művelődési
áramlatokat. A forrásanyag alapján vizsgálható például a szakrendszerek
története és alkalmazása, a könyvhasználat, az olvasói magatartás,
a rendi cenzúra kérdései, a könyvek beszerzésének, birtoklásának
és a tőlük való megválásnak a folyamatai, a könyvek alternatív
értékelése.
A budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára az úgynevezett szakrendbe sorolt kéziratok között őrzi - többek között - a Pauler-család hagyatékát, amit a Nemzeti Kulturális Alap pályázata révén sikerült analitikusan is feltárni. A feldolgozást megbízásos munkaviszonyban Tüskés Anna készítette el. A hagyaték elektronikus formában történő mikroszkopikus feltárását indokolta egyrészt a fokozott kutatói érdeklődés, másrészt a felsorolt személyek tudományos és egyetemtörténeti jelentősége. A feldolgozás és a bemutatás rendje - tekintettel a kéziratok több tudományágat érintő összetételére - négy nagy részre bomlik:
- Pauler Tivadar jogtudós, igazságügy miniszter (1816-1886) hagyatéka
- Pauler Gyula történész (1841-1903) hagyatéka
- Pauler Ákos bölcseleti és pedagógiai író (1876-1933)
- Idősebb és ifjabb Pauler Antal és a család más tagjainak levelezése és egyéb iratai
A felsorolt egységeken belül a hagyaték a Kézirat- és Ritkaságtár szak- és jelzet-rendjében került bemutatásra. A teljes anyag letölthető.
A Kézirattár levélgyűjteménye
két részből áll. Az egyik a Diplomatarium autographum,
amely eredetileg a Pray gyűjteményből leválasztott ötvenkét
oklevelet tartalmazott. A másik rész a Litterae et epistolae
originales. Ennek alapállományát a XVIII. század utolsó
negyedében a Helytartótanács adta át oktatási célra. Ezt kiegészítették
az Egyetemi Könyvtár kézirataiból kiemelt levelekkel, valamint
a megvásárolt hagyatékokból a kéziratoktól leválasztott iratokkal.
A Litterae et epistolae originales nyomtatott, kronologikus
katalógusát Dedek Crenscens Lajos készítette el. A katalogizálást
1950-1955 között Tóth András folytatta.
A Litterae et epistolae originales gyűjteményből több forráskiadvány
készült. Így például Hermann Zsuzsa rekonstruálta a gyűjteménybe
szétosztott Analecta Saeculi XVI. Hungarica című kötet
iratainak eredeti rendjét és sorsát. A kötetet a XIX. század
második felében bontották szét. II. Rákóczi György levelezéséből
(1646-1660) Izsépy Edit hatvanöt levelet rendezett sajtó alá.
Hevenesi Gábor (1656-1715), Kaprinai István
(1714-1786) és Pray György (1723-1801) jezsuita történészek
kéziratos forrásgyűjteményei egyaránt tartalmaznak eredeti
okleveleket és másolatokat. Ezek a forrásgyűjtés sorozatok
a XVIII. század végén és a XIX. század elején, különböző úton
jutottak a könyvtárba. Hevenesi Kollonich Lipót érsek megbízásából
állította össze gyűjteményét. A kollekció a jezsuita rend
feloszlatása előtt, 1768-ban Nagyszombatból a pozsonyi Magyar
Kamarához került át. Kaprinai István forrásgyűjtése a gyűjtő
halála után (1786. december 26.) ugyancsak a Magyar Kamarához
került, ahonnan elsőként negyvenegy középkori oklevelet adtak
át az egyetemnek oktatási célra. Később ez lett a Litterae
et epistolae originales gyűjtemény alapja. Pray György gyűjteményét
évi kegydíj ellenében, 1784-ben adta át a könyvtárnak. (A Pray Collectio különleges értékű dokumentumai közül digitális formában is elérhető a 30. kötet.)
Ugyanekkor Pray kérte az Egyetemi Tanács segítségét, hogy
Hevenesi és Kaprinai gyűjteménye is az Egyetemi Könyvtárba
kerüljön. Ez 1790 tavaszán valósult meg. Az anyag első rendezése
után mindhárom kollekció lényegében megbontatlan maradt mindaddig,
amíg Szilágyi Sándor igazgató el nem rendelte az eredeti okleveleket
tartalmazó kötetek szétbontását. Így került át Pray-kollekció
néhány kötetének (58., 59.) anyaga a Hevenesi gyűjtemény 68.
és 74. kötetének anyagával együtt a Litterae et epistolae
originales gyűjteménybe.
A kollekciók számos egyedi történeti dokumentumot tartalmaznak.
A három gyűjtemény összterjedelme mintegy tizenöt folyóméter.
Forrásértékük a magyar történelem, művelődéstörténet kutatásában
felbecsülhetetlen. A Hevenesi és a Kaprinai gyűjtemény jelentősége
az újkor történetére nézve kiemelkedő. Ez az anyag csak kismértékben
jelent meg nyomtatásban, míg a régebbi korok anyagát Fejér
György kiadta a Codex Diplomaticus sorozatban.
A céhlevelek gyűjteménye
(Litterae Coehales) elsősorban a magyar gazdaságtörténet kutatásában
jelentős. A magyar kormányszervek a céhrendszer megreformálásának
terveihez 1848 előtt bekérték a céhleveleket és azok másolatait.
Az összegyűjtött anyagot a Helytartótanács elküldte a bécsi
Kancelláriához, majd 1887-ben visszakapta. Egyik részét a
Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában, másik részét az Egyetemi
Könyvtárban helyezték el. A múzeumban őrzött céhlevelek később
a Magyar Országos Levéltárba kerültek, ahol 1945-ben elégtek.
Így az Egyetemi Könyvtárban megmaradt rész az ország egyetlen
nagyobb, történeti múltú céhlevél gyűjteménye, amely mintegy
850 tételt tartalmaz. A céhek betűrendjébe szedett katalógust
a nyomtatott kézirattári katalógus II/1-es kötete tartalmazza.
Ezt az 1907-es Supplementum további húsz céhlevél leírásával
egészítette ki. Az 1907 után bekerült tizenegy céhlevél leírása,
valamint az 1907-es Supplementum átjelzetelt céhlevelei az
1957-ben nyitott állománynaplóban szerepelnek.
A Kézirattár egyik legfiatalabb
gyűjteménye a disszertációké. Az ELTÉ-n
megvédett egyetemi doktori disszertációkat a Kézirattár a
lehetőség szerinti teljesség igényével őrzi. A tárba ezenkívül
bekerülnek a Magyar Tudományos Akadémiától érkező kandidátusi
és akadémiai doktori disszertációk. A gyűjtemény 1960-tól
folyamatosan bővül. A beérkezés sorrendjében eddig 8000-nél
több kötetet katalogizáltak a legkülönfélébb szakterületekről.
II. Ritkaságtár
Az Egyetemi Könyvtár Ritkaságtára több,
országos jelentőségű, régi nyomtatványokból álló gyűjteményt
őriz. A Ritkaságtárban található az ország harmadik legjelentősebb
Ősnyomtatvány-gyűjteménye (Incunabula): több
mint 1040 bibliográfiai egység, mintegy 1150 kötetben. Ez
a gyűjtemény a könyvtár történetének kezdetétől folyamatosan
gyarapodott. A köteteket nem a bibliofilia szempontjai szerint
válogatták össze, hanem mindennapi használatra szánták. Az
egyetem alapítása előtti időből összesen huszonhat ősnyomtatvány
származik. Ebből hat kötet már az 1632-es katalógus készítése
előtt a könyvtárban volt. A jezsuita rend feloszlatása után
a nagyszombati könyvtárban őrzött ősnyomtatványok 223 további
kötettel bővültek az egykori rendházakból. Az 1780-as évek
elején a könyvtárnak összesen mintegy 350 ősnyomtatványa lehetett.
Ez a II. József-féle feloszlatások után további 300 kötettel
bővült.
Az első ritkaságtári különgyűjtemény az Ősnyomtatványtár
volt. Első katalógusa a XVIII. század végén, a könyvtár Pestre
költözése utáni években készült. A XIX. század elején újabb
katalógust készítettek, de a korábbihoz hasonlóan ez sem dolgozta
fel a teljes állományt: mindössze 325 művet sorolt fel. A
két katalógus elkészítése nem jelentette az anyag önálló kezelését.
A katalógusokban szereplő jelzetek szekrényekre utalnak, amelyekben
a legkülönfélébb nyomtatványokat őrizték egy helyen. Amikor
a könyvtár átköltözött az új épületbe, a XV. századi nyomtatványokat
leválasztották a törzsanyagtól. A gyűjtemény rendezését Szilágyi
Sándor kezdeményezte. Az állomány ekkor 953 mű volt 972 kötetben.
Az első teljes körű katalogizálást Kudora Károly végezte el
1879-1882 között. A felvételeknél biztonságos azonosításra
törekedett, ezért azok incipitet, kolofont és bibliográfiai
hivatkozásokat is tartalmaznak. A katalógus kinyomtatása azonban
1881-ben és 1888-ban is elmaradt.
A második teljes körű katalogizálást az időrend és a helyrajzi
szempontok együttes figyelembevételével végezték a XX. század
elejétől. Ferenczi Zoltán be nem fejezett munkáját Hóman Bálint
folytatta. Mindketten nagy gondot fordítottak a proveniencia
rögzítésére. Ferenczi ezenkívül jelezte a kötés formáját és
a kéziratos bejegyzéseket. Hóman Bálint ilyen típusú megjegyzései
részletezőbbek voltak. Az ősnyomtatványtár harmadik katalogizálását
Gerézdi Rabán kezdte el 1945 után. Gerézdi reprodukálta az
ősnyomtatványok kéziratos glosszáit és a hosszabb bejegyzések
teljes szövegét. Esetenként leírásokat készített a kötéstáblák
kódex-töredékeiről is. Az általa elkészített mintegy 400 címleírás,
amit 1974 tavaszán Mezey László még használt, 1977-ben nyolc
lap kivételével már "lappangott". A gyűjtemény a felállítását
követő száz évben mintegy száz művel gyarapodott. Ezek nem
elsősorban vásárlások útján, hanem a könyvtár raktáraiból,
átsorolással kerültek a gyűjteménybe.
Az ősnyomtatványgyűjteményben országos unikum példány többek
között Laudivius XV. század második felében írt szent Jeromos
életrajza (Inc. 862.), amely a helyhez pontosan nem köthető
második magyarországi ősnyomdában készült 1478-1479 körül.
A Régi Magyar Könyvtár (RMK)
gyűjteménynek a Ritkaságtárban három sorozata van mintegy
63 folyóméter terjedelemben. Az RMK I. hozzávetőlegesen 500,
az RMK II. és az RMK III. 650, illetve 700 bibliográfiai egységet
tartalmaz. Az RMK I-be, illetőleg az RMK II-be osztották be
az 1711-ig megjelent magyar nyelvű, valamint a Magyarországon
nyomtatott műveket. Az RMK III. sorozatban a magyar szerzők
külföldön megjelent nem magyar nyelvű munkái találhatók. A
gyűjteményben Szabó Károly Régi Magyar
Könyvtárához viszonyítva több országos unikum nyomtatvány
van. Országos unikum példány az a forrásvízek eredetéről szóló
értekezés, amely Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában készült
1585-ben. Ez az értekezés (Marcello Sqarcialupi: De fontium
et fluviorum origine ac fluxu... ) Európában az
egyik első természettudományos szemléletű geológiai és hidrológiai
dolgozat. Fametszetei a legkorábbi nyomtatott műszaki ábrák
Magyarországon (RMK.II. 18.). Szintén unikum példány Martin
Chemnitz német evangélikus teológus Repetitio sanae doctrinae
de vera praesentia című művének részleges magyar fordítása,
amely 1587-ben került ki a sajtó alól Bártfán. Fordítója Gradeczi
Horváth (Stansith) Gergely szepességi nagybirtokos, a felső-magyarországi
evangélikusok egyik, több külföldi egyetemen tanult vezetője
a XVI. század végén (RMK. I. 32a.).
A gyűjtemény gyarapodása az új könyvtárépület alapozásakor
talált régészeti leletek kicserélésével kezdődött el: a Magyar
Nemzeti Múzeum egy római kori faragott kő, egy Hunyadi címeres
kapuzatcsúcs és egy Mátyás palotájából származó oszlopfő fejében
az RMK gyűjteménybe tartozó öt nyomtatványt adott át a könyvtárnak.
Vétel útján az RMK tár 1914-ig további 87 nyomtatvánnyal gyarapodott.
A Rariora Hungarica
gyűjteményt 1945 után létesítették, melyben az 1711 után megjelent ritka, vagy különösen értékes magyar nyomtatványokat
(pl. első kiadások, unikum példányok) helyezték el. Ez az
egyetlen olyan különgyűjtemény, amelyben a műveknek csak egy
példánya található. A további példányok a raktárban vannak.
Ennek a tárnak a bővítése és kiegészítése fontos feladat.
A Metszet-, Térkép- és Tájkép-gyűjteményekben
összesen több mint 15000 bibliográfiai egység található. Ezt
a különgyűjtemény-együttest a századforduló után hozták létre.
Az egylapos metszeteken kívül eleinte csak a drága metszetes
és a gazdagon illusztrált könyveket akarták itt elhelyezni.
Később a gyűjtőkör kitágult. Ide sorolták mindazokat a könyveket,
amelyeket ritkaságuk, áruk vagy különleges tartalmuk miatt
fokozott védelemben kívántak részesíteni. Az állomány ennek
megfelelően vegyes, mivel a gyűjtőkört tartalmi vagy könyvtártörténeti
szempontok nem korlátozzák. Számos régi fa- és rézmetszet,
valamint néhány, levonatok készítésére alkalmas rézlemez is
tartozik a gyűjteményhez. Ezeket a XX. század elején két csoportba
sorolták: az egyikbe az arcképek, a másikba a vegyes tárgyú
tájképek, épület- és városábrázolások kerültek. A térképtárban
őrzött kéziratos térképek közül két olyan lapot emelünk ki,
melyek a dél-amerikai jezsuita missziók földrajzi környezetét
mutatják be. Az 1767-ben készült színezett térképrajzon a
perui missziós terület egészét láthatjuk (Térk. I.A. 17.).
Az 1762-es térkép a perui Huanoco kerület tervezett jezsuita
missziós telepeit rögzítette (Térk. I. A. 19.).
A Kisnyomtatványtárhoz
tartoznak az aprónyomtatványok, az üdvözlő versek, a halotti
versek és beszédek, valamint a miscellanea állomány, összesen
mintegy 35000 bibliográfiai egység terjedelemben. Az állományrészeket
kéziratos katalógusok tárják fel. A negyedrét alakú miscellanea
sorozat különösen gazdag Magyarországon és külföldön nyomtatott
XVIII. századi katolikus prédikációkban. A gyűjteményt 1885-ben
állították fel azzal a céllal, hogy hozzáférhetővé tegyék
az 1875-ben megindított teljes körű könyvtári rekatalogizálási
munkálatoknál mellőzött nyomtatvány-anyag értékesebb részét.
Felállítása után a gyűjteményt tovább gyarapították és bővítették.
Elsősorban a reformációval kapcsolatos kiadványokat, röpiratokat,
beszédeket és színműveket sorolták át ide. Ezzel párhuzamosan
az értékesebb nyomtatványok más gyűjteményekbe kerültek át.
A gyűjtemény sorsát máig meghatározza az idejétmúlt álláspont,
amely szerint ezek a rövidebb terjedelmű nyomtatványok tudományos
szempontból értéktelenek. Emiatt megfelelő színtű feldolgozásuk
elmaradt. A gyűjteményen nyomot hagytak a különböző rendezési,
katalogizálási és feltárási kísérletek is. Úgynevezett kisnyomtatványok
az abolíciós időszakban kerültek először a könyvtárba nagyobb
mennyiségben. Elkülönítésük és feldolgozásuk a XIX. század
utolsó harmadáig nem szerepelt a könyvtár feladatai között.
Első rendezésük 1878-ban indult meg. A kötetbe nem kötött
anyagot tartalmi csoportosítás után kezdték katalogizálni.
A munkát Márki József és Littasy József végezte a nyomtatványok
időrendjében. A kisnyomtatványok feltárása azonban a századfordulón
abbamaradt. Az 1910-es években újra elkezdődött, de a személyi
feltételek hiányában leállt. Ugyanez megismétlődött az 1930-as
és az 1970-es évek végén, majd 1993-ban.
A Ritkaságtárhoz tartozik a Párttörténeti-gyűjtemény.
Ebben az 1945 után felállított különgyűjteményben elsősorban
a Tanácsköztársaság röpiratai és egyéb hivatalos kiadványai
kaptak helyet. Ezen kívül főleg szociáldemokrata kiadványokat
soroltak ide. A gyűjteményt Tóth András katalogizálta.
A Mikrofilmtárban
körülbelül 3000 filmtekercs a Magyarországon fellelhetetlen
jelentősebb tudományos művek egy részét, valamint a könyvtár
különleges értékeit dokumentálja és archiválja.
A Ritkaságtárhoz több olyan különgyűjtemény is tartozott,
amit időközben megszüntettek. A Remota Politica és
Remota Erotica gyűjteményeken kívül ilyen volt például
az 1910-es évek elején felállított Shakespeare-könyvtár.
Ez Shakespeare művein kívül tartalmazta a rá vonatkozó fontosabb
szakirodalmat is. A gyűjteményt és katalógusát Czeke Marianne
állította össze, a katalógus az 1920-as években jelent meg
nyomtatásban. Az 1930-as években a különgyűjteményt beolvasztották
a raktári állományba.
A katalógusok, segédletek történeti
áttekintése
A Kézirat- és Ritkaságtár történeti katalógusai viszonylag
rövid, 100-150 éves múltra tekintenek vissza. A kéziratok
első betűrendes cédulakatalógusát Garay János, a Kézirattár
első gondozója 1849-től kezdte el készíteni. Mivel ez nem
tartalmazott részletes felvételeket és utalásokat, a nyomtatott
katalógusok megvalósításához további előmunkálatokra volt
szükség. Az alapállománytól leválasztott kézirattári anyag
első katalógusa 1857-re készült el. 1858-ban állt össze a
nem kéziratos különgyűjteményi anyag (például ősnyomtatványok)
első, összegző számbavétele. Az 1858 decemberében tartott
ún. szakmai könyvtárvizsgálat során a vizsgálóbizottság javasolta
a Garay-féle kézirattári katalógus felülvizsgálatát, kijavítását,
s előírta egy metszetkatalógus elkészítését.
Mindez csak a könyvtár új épületébe történt átköltözése (1876)
után valósulhatott meg. Ekkor vált lehetővé a ritkaságtári
nyomtatványok végleges leválasztása, a különgyűjtemények megfelelő
felállítása, katalogizálása. Az átköltözést követően az egyetem
rektora elrendelte, hogy az 1711-ig megjelent magyar és magyarországi
nyomtatványokból létesítsenek különgyűjteményt. Ezt követte
a tár anyagának különböző szintű feltárása, mindenekelőtt
a kódexek és az egyéb kéziratok elkülönítése. A kéziratos
anyag nyomtatott katalógusainak megjelentetése és a Ritkaságtár
katalogizálása párhuzamosan haladt. Az ősnyomtatványtár 1879
óta tartó újjárendezése 1882-re készült el.
1881-ben jelent meg a Kézirattár nyomtatott katalógusának
első kötete, amely a kódexek leírását tartalmazta. Ezt követte
az 1711-ig magyar nyelven és Magyarországon megjelent nyomtatványok
leválasztása az alapállománytól és besorolása az RMK I. és
RMK II. gyűjteménybe Szabó Károly bibliográfiájának, a Régi
magyar könyvtárnak az elvei alapján. Az alapállományból
még Szabó Károly Régi magyar Könyvtára III. kötetének
megjelenése (1896-1898) előtt elkülönítették az 1711 előtti
hungarika nyomtatványokat Magyar Vonatkozású Nyomtatványok
címen. A bibliográfia megjelenése után ezt a különgyűjteményt
a századfordulón az 1711-es időhatás meghagyásával szétválasztották
a magyar szerzők munkára (ez lett az RMK III. gyűjtemény)
és a magyar vonatkozású művekre.
1885 után az alapállományból leválasztották a XVI. századi
aprónyomtatványokat, köztük a reformáció kori hitvitázó műveket,
politikai röpiratokat. Ez lett az Aprónyomtatvány gyűjtemény
alapja. Később a gyűjtemény időhatárát tartalmi szempontok
alapján kiterjesztették a XVII-XVIII. századra is. Ekkor váltak
önálló egységgé a XVIII-XIX. századi Üdvözlő versek, Halotti
versek és beszédek is.
A Kézirattár állományát feltáró katalógus második kötete
1889-1910 között jelent meg négy részben. A harmadik részben
(1907) az időközben állományba vett új anyag feltárása is
megtörtént (Supplementum). A negyedik (1910) rész Tetzel Lőrinc
összeállításában a mutatókat tartalmazza. A kötetek megjelenésével
párhuzamosan folyt a különgyűjtemények rendezése. A kézirattár
újrarendezésének feladatát 1914-ben Hóman Bálint kapta meg,
aki feldolgozta az újonnan bekerült kéziratokat és kibővítette
az ősnyomtatványkatalógust. A Ritkaságtár belső rendjének
kialakításakor Hóman munkáját Fitz József segítette, aki 1920-tól
átvette a különgyűjtemények kezelését.
A régi metszetekből, valamint a különleges értékű illusztrált
nyomtatványokból a XX. század elején alakították ki az ún.
Metszetszoba gyűjteményt. 1945 után alakították ki a Rariora
Hungarica, a Párttörténet és az időközben már megszüntetett
Remota Politica és Remota Erotica gyűjteményeket, valamint
a kéziratos disszertációk tárát.
A kéziratok 1907-1961 közötti gyarapodásáról évtizedeken
át csupán gyarapodási naplók nyújtottak tájékoztatást. Erről
az anyagról 1954-1961 között elnagyolt gépiratos katalógus
készült, ami alapjává vált egy szakszerűbb és könnyebben kezelhető
cédulakatalógusnak, valamint az állományegységenként vezetett
állománynaplóknak.
Ezzel párhuzamosan cédulakatalógus készült a Tudós Levelezés
anyagáról. Az 1960-as években kezdték el rendezni és katalogizálni
az 1840 előtt készült egylapos kéziratos és nyomtatott térképeket,
valamint a tájképeket. Az 1980-as években a kellőképpen fel
nem tárt XVIII-XIX. századi aprónyomtatványok váltak az alapállománytól
külön kezelt ritkaságtári gyűjteménnyé, melynek katalogizálása
elkezdődött.
A Kézirat- és Ritkaságtárhoz tartozó különgyűjteményeket
nyomtatott katalógusok, valamint a szolgálati- és olvasói
cédulakatalógusok tárják fel. Nyomtatott katalógus tájékoztat
a latin kódexekről. A görög és a német kódexek az országos
állományt analitikusan feltáró nyomtatott katalógusokban is
megtalálhatók. A többi kéziratról a századfordulóig áll rendelkezésre
nyomtatott katalógus. A kéziratos egyetemi disszertációkról
olvasói leíró- és szolgálati helyrajzi katalógus tájékoztat.
A korábbi előkészületi munkák után az 1980-as évek második
felében szükségessé vált az 1907 utáni kézirattári gyarapodás
teljes anyagának újra katalogizálása. Az értékes anyag szakrendbe
sorolt részéről a feltárás és az előmunkálatok lezárása után
a könyvtár 1999-2001 között három füzetben kiegészítő katalóguskötetet
jelentetett meg.
A ritkaságtári nyomtatványokról, valamint a mikrofilmtárról
állományegységenként szolgálati helyrajzi katalógus, továbbá
olvasói leíró- és helyrajzi katalógus áll rendelkezésre. Ez
utóbbiak cédulakatalógusok. Néhány ritkaságtári gyűjtemény,
így például az Ősnyomtatványtár és a Régi Magyar Könyvtár
sorozatok anyaga szerepel az országos állományt feltáró nyomtatott
katalógusokban is.
|
