Különös témát eléggé különös módon dolgoz föl Gerőcs Péter regénye. Első ránézésre a mozaikos és lassan szervesülő történet tanúvallomások sorozata arról, ki is az a Vincze Sámuel. Az író a már '60-as évekből ismert mozaikos, több nézőpontú elbeszélő módszerével, a történet szereplőinek külön-külön lejegyzett vallomásai alapján illeszti össze a főhős portréját. Vincze Sámuel alakjában és hóbortos tervében a mai, ezredforduló utáni magyar értelmiséget, annak őszinte útkeresését és megalkuvásait, kitartó munkáját és divathóbortjait ábrázolja. A főhős "életrajza" lépésről lépésre rajzolódik ki az olvasó előtt: előbb az édesanyja, később barátai, kollégái, meleg élettársai, közelebbi és távolabb ismerősei beszélik el egy nyomozónak, mit tudnak erről a különc, narcisztikus személyiségről, aki felsőfokú végzettség nélkül a hazai (alternatív) színházi élet vezető személyiségévé vált, aki magyar értelmiség krémjéhez tartozott, sőt, egy rövid ideig helyettes államtitkárként dolgozott abban a kormányban, amit előtte kemény ellenzékiként folyvást bírált. Ellentmondásos, különcködő, pózolva viselkedő, rejtélyeskedő kamaszként ismeri meg az olvasó Samut, aki nagy ábrándot sző, miközben az alternatív színjátszó csoportok, az emberjogi civil szervezetek surranó pályáján a magyar értelmiség élvonalába jut, nemzetközi kapcsolatokra, komoly befolyásra tesz szert, és ha nagyon akarná, politikai karriert is befuthatna. Állandósult művészi kísérletezéseivel, avantgárd törekvéseivel, formabontó performanszaival, fellengzős szövegével, vitriolos cikkeivel, értelmiségi divatokat meglovagoló pózaival mindenkit levesz a lábáról, miközben mindazok, akikkel közelebbi kapcsolatba kerül, tönkremennek: ki öngyilkos lesz, ki a pszichiátrián köt ki, ki meg inkább külföldre megy. És miközben folyton sikertelen színházi előadásokat, megbukó performanszokat rendez, aközben mégis befolyásos alakítója napjaink hazai kulturális életének. Éles hangú cikkeket ír az értelmiség legolvasottabb hetilapjába, kormányellenes tüntetéseket szervez, civil mozgalmak hullámait meglovagolva hihetetlen karriert fut be. Mégis egész torzóban maradó pályafutása során egyetlen álmot kerget: létrehozni egy elit értelmiségi közösséget, amely egy önfenntartó kommuna formájában adna példát és mintát a társadalom megújítása, az emberi közösségek újjászervezése számára. Olyan mintatársadalmat szeretne kiépíteni Győztesek köztársasága néven --, amely kelesztő hatással lenne a magyar, később az európai társadalom megújítására. Világmegváltó, egyetemes szellemi megújulást inspiráló kísérletét meg is valósítja, a hajdani munkatábor, Recsk közelében néhány vállalkozó szellemű vagy inkább hozzá hasonlóan hóbortos értelmiségi családdal létrehoz egy mintafalut, amelyről azonban rövidesen kiderül, nem egy mintakommuna, utópista közösség, hanem sokkal inkább szabadságot korlátozó és lélekölő fogolytábor lesz. Gerőcs Péternek az Ünnepi Könyvhétre megjelent regénye sokszorosan elgondolkodtató mű: az értelmiség hivatásáról, a mai magyar kulturális élet állapotáról és erkölcsi színvonaláról végső soron a gondolkodó ember természetéről szól, no meg az ember hiúságáról, az alakoskodás erkölcstelenségéről, az elhivatottságról és a kóklerségről, a szellemi ember sorsalakító képességéről, szellemi és karrier-ambícióiról, az emberi kapcsolatok törékenységéről, élet és kultúra megannyi összefüggéséről.
"www.kello.hu minden jog fenntartva"