Amit az Egyetemi Könyvtárról tudni érdemes. A belső udvar medencéjéről.

A látvány többszörösen a múlté. Egyrészt mert a kert az épület fennállása óta folyamatos átalakulásban lévén afféle szerény házi kertből alakult lassan díszkertté, kövezett belsőudvarból hallgatók által is használt kerti pihenőhellyé. Egészen másként néz ki a képen, mint akár annak előtte, vagy akár ma. Másrészt meg a háttérben némileg takarva ugyan, de látható rajta az a medence/díszkútszerűség, amely 1930-tól volt az udvar része, és amelynek létrejötte a Ferenczi Zoltánt követő ambiciózus könyvtárigazgató Pasteiner Iván korszakát idézi. Pasteiner a menedzser típusú igazgatók sorába tartozott, nagy kapcsolatépítőként az esetek többségében a lehetőségek határáig elmenve igyekezett a könyvtárat, és annak épületét fejleszteni, modernizálni, ha sikerült (volna (!), ld. Györgyi Dénes-féle terv a belső udvarba álmodott süllyesztett olvasóterem építése tb.), bővíteni, vagy legalább díszíteni. Ennek a belső tereket is díszíteni vágyó szándéknak az egyik megvalósult részlete volt ez a harmincas évekbeli, nyolcszögletű, márvány „bassin”, amelynek létrejöttét egészen prózai okok tették szükségessé. (Gazd. Hivatal Mutatókönyve 1113/30-as tétel) Pasteiner úgy vélte, a zárt belsőudvar különösen nyáron meglehetősen száraz és rossz levegőjű, (átható ételszag lengi be!), utóbbinak a szomszédos Kárpátia étteremből (1877-től napjainkig szomszéd!) áradó tömény ételszag volt az oka. Azt remélte, hogy a csobogó víz enyhíthet ezen a helyzeten. A márvány díszkút pedig emelhet a könyvtári belsőudvar látványán. Az ügy iránt mutatott könyvtár igazgatói érzékenységben saját tapasztalatok is munkáltak. Pasteinert az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ igazgatójaként (1920-1935) szerzett addigi tapasztalatai motiválhatták. A központ irodája (azt megelőzően pedig az ifjú házasember első önálló pesti lakása) ugyanis a belső udvarra nyíló hátsó épületrészben a volt Kudora-féle őri lakásba került, jelentős a belső udvaron keresztül zajló ügyfélforgalommal.

Igazságtalanok lennénk Pasteinerrel, ha csak e fenti szépészeti jellegű erőfeszítéseiről emlékeznénk meg és arról a rendkívüli nagyvonalú, gyakorlatilag 1944-ig rendületlenül tartó belső átalakításról, fejlesztésről, tatarozásról, amelynek köszönhetően az épület a negyvenes évek közepére lényegében teljesen vagy majdnem teljesen fel lett újítva, egy szót sem ejtenénk.  Az átfogó épületkorszerűsítés az 1929-es évben vette kezdetét és a Gazdasági Hivatal mutatókönyve szerint az alábbi nagy volumenű munkálatokra terjedt ki (Megjegyzés: a teljesség igénye nélküli lista következik! A mutatókönyv mindössze az irattételszám/év megjelölést rögzített, maguk az iratok már nincsenek meg.):

  • Az olvasóterem üvegtetejének javítása, tisztítása (1929),
  • az épület homlokzatának rendbe hozatala ( 1929),
  •  az olvasóterem asztalos munkálatainak elvégzése (1929),
  • kapubejáratok átalakítása ,
  • tatarozási munkálatok az épület egészén (1929-1935),
  • bejárati kapualjak faburkolatának javítása (1930),
  • gázvezetékek felújítása (1930),
  • sgrafittok restaurálása (1930),  
  • ablak-, és nyílásszerkezetek felújítása (1930),
  • pincehelyiségbeli  irattár kialakítása (1931),
  • csatorna-rendszer felújítása (1932),
  • lift (személy-, és teherlift beépítés, felújítás 1933, 1935-37),
  • gőzkazánok felállítása, kürtők felújítása (1934),
  • illemhelyek bővítése, felújítása (1933-35),
  • fűtőkészülékek cseréje (1935),
  • elektromos bővítés (1935),
  • jubileumi tatarozások (1935)
  • raktárátalakítás (1936)
  • üvegbeton mennyezet (1937)
  • gumipadló (linóleum) borítás hivatali és olvasótermekben (1936-37),
  • pinceablakok külső rácsainak kialakítása, portásfülke vasablakai (1937),
  • raktári vasajtók cseréje, gáz-és szilánkbiztos acélajtók beépítése (1937),
  • csőposta-berendezés üzembe helyezés, karban tartás (1937, 1942-1943),
  • tölgyfakapu beépítése (1937),
  • telefon-állomások (1934-1937)  kialakítása,
  • minden nemű épület- és bútorasztalos munkálatok az olvasóteremben  (1937),
  • „pontos idő” mérő készülék felállítása (1937),
  • lépcsőházi ablakok kialakítása (1937),
  • új tűzbiztos födémek kialakítása (1940), vészátjáró, óvóhelyépítés, kútépítési engedély (1944)

A nyilvános pályázaton felújítási megbízást elnyerő rangos cégek listája pedig ismét csak a teljesség igénye nélkül: Fischer és Hartmann /üvegbeton technika, Ganz és Társa, Haas és Somogyi cég/lépcsőházi ablakok készítése , Wertheim F. és társa cég/felvonók tervezése, kivitelezése,  Lingel Károly és fia cég, iroda és egyéb bútorzat, Rotor lift cég/ csőposta tervezése, kivitelezése,  Dial cég/ telefon állomások tervezése, kivitelezése, a tatarozás kisebb belső átalakítások kivitelezése, Lehotzky István építőmester, Sorg Antal Építőipari Rt, Seenger cég/kőszobrászat

A képen látható márvány díszkútra visszatérve: tartja magát egy időről-időre  rendre felbukkanó hír, hogy lóval érkező jelesebb vendégek alkalmanként ide kötötték volna a jószágot, de ezt az állítást, bizonyíték hiányában, egyelőre a könyvtári „házi legendárium” regényes lapjaira kell utalnunk.

Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár