Between the 29th of July and the 31st of August 2024, our library and the Eötvös Exhibition will be closed.

Amit az Egyetemi Könyvtárról még tudni érdemes. Leltárjegyzék 1899

Leltározni, felmérni a meglévő, ránk maradt, fellelt vagy hivatalosan átadott, illetve átvett vagyontárgyakat, listázni őket, számokban, mérhető mennyiségekben rögzíteni mindezt régi óhaja az embernek. Feljegyzések és leltárlisták készültek is már a régi rómaiak óta.

És az idő előrehaladtával e kibontakozó gyakorlat folyamatosan finomult, tökéletesedett, eljárásrendek, típusok alakultak ki, az „inventáriumok”, leltárlisták, leltárkönyvek kezdtek egyre jobban hasonlítani egymásra. Azzá váltak, ami a lényegük. Ingó és ingatlan vagyontárgyak lehetőség szerint szűkszavú, tételes, gondos, számbavételévé, felsorolásává. Ha tükröződött „szemléletükben”, megfogalmazásukban, nyelvezetükben valamennyi információ az összeállítójukra, a listakészítő korára, vagy bármi egyéb körülményre vonatkozóan az lassan, de folyamatosan eltűnt. Maradt viszont a nem kellően dicsérhető, rögzített tény.

A könyvtárpalota új épületének történetében kivételesen fontosnak bizonyuló leltárkönyvek sorát Szilágyi Sándor halálát követően újabb jegyzőkönyv és átadás-átvételi jegyzék zárja. 1899–1900 fordulópont a könyvtár életében, a haláleset kikényszerítette igazgatóváltás egyúttal egy új korszak kezdetét, az új igazgató személye pedig (az addigi teljesítményei alapján a hozzá fűzhető remények), lényegében az európai értelemben vett modern egyetemi könyvtári elvárások megteremtésének lehetőségét ígérik.

 „E leltárjegyzék 1899. december 18-án a könyvtár átadására és átvételére kiküldött bizottság előtt bemutattatott.”– jegyezte fel Dr. Máthé Sándor helyettes igazgató a könyvtárat átvevő Dr. Ferenczy Zoltán számára az elkészült leltárjegyzékre. Nézzük, mit tartalmaz ez a jegyzék!

  1. Rögzíti a tereket, amelyeket a könyvtár az épületben ekkorra „meg-, ill. visszaszerzett”, és amelyekben berendezkedhetett.
  2. Rögzíti a megőrzött berendezési, használati tárgyak minden darabját egészen a tisztítószerekig.
  3. Rögzíti ezek épületbeli helyét, számát, típusát, anyagát, és ha szerény mértékben is, milyenségét.
  4. Rögzíti a fontosságuk sorrendjében a könyvtári „üzemmenet” helyszíneit, azok eszközellátását, e használati tárgyak napi használatára vonatkozó háttérinformációt.

A nagy tételben előforduló asztalok, székek, karosszékek, padok, szekrények, polcok, tárlók, „hágcsók” és egyebek felsorolásától eltekintünk, a teljes listát, kérjük, itt keresse!

A Nagyolvasóteremben kapott helyet a fali óra gömbölyű keretben, vélhetően Králik mesteré. Ott vannak a könyvtáskák, amelyekben a galériáról kért könyveket eresztették le, s melyhez a galérián ma is látható, az olvasói tér fölé kinyúló korlátrudak szolgáltak, a hőmérők, mert komoly gondok akadtak a hőmérséklettel az egész házban. A csengettyűk, amellyel a szolgálattévő könyvtártiszt a szolgákat hívta, és egy földgömb, az olvasók napi használatára. Hogy melyik, milyen, nem derül ki a jegyzékből.

A metszetszobában „a könyvállványokon, kályhán és vízvezeték” -en kívül ott található 6 falitérkép, egy keretes falikép, továbbá a corvinák ládája.

Az első emeleti igazgatói szobában a fényezett szekrények, bőrszékek és egyéb szokványos berendezési tárgyak mellett egy domborművű falitérkép, 13 különféle falikép, porcelán, tintatartó stb.

Az első őri szobában található „valami Ferenczy-féle magántulajdon”, (fontosnak tartották megnevezni), 2 földgömb, Zrínyi-mellszobor, 2 hőmérő, falióra (!), gázcsillár, a könyvtárépület 4 építészeti tervrajza fakeretben és 9 falikép.

A segédkönyvtári szobában a bútorok mellett tintatartó, tolltartó, itatókészülék, bélyegző szerepel a nyilvántartásban.

A katalógus teremben szintén 2 rend tintatartó, tolltartó, itatókészülék, bélyegző, továbbá 5 lámpagyújtó lelhető fel a leltárjegyzék szerint.

Az ún. hivatali előszobában a politúrozott és festett szekrényeken kívül e lista felsorolja a kulcstartót, a villámtelepek szekrényét, az írógépet, a Pasteur-féle vízszűrőt és a sokszorozó gépet.

A másodőri szobában a Térítvény- és Wertheim-szekrényt, valamint Pázmány Péter arcképét tartották nyilván.

Az első emeleti folyosót 2 zászló, 4 könyvszekrény, a „Closet mellett franczia szekrény, magántulajdon”, kézi fecskendő, kézi lámpa és „vashágcsó” tárolására használták.

Az I. emeleti I. számú könyvtárteremben 1 db „régi földgolyót” vettek leltárba.

Az I. emeleti II. számú könyvtárteremben egy másik „régi földgömböt” és „5 könyvszállító kocsit” tároltak.

Az I. emeleti III. sz. könyvtárteremben a tárlókon, létrákon túl a „könyvszállító tolókocsi” került megemlítésre.

Az I. emeleti IV. sz. könyvtárterem Regényteremként híresült el.

A földszinten a theológiai teremben lévő egyetlen karosszéket érdemes kiemelni.

A Hírlapszobában többek között kétágú gázlámpát, 2 földgömböt (!), bélyegzőt őriztek.

A tanári dolgozóteremben kerekasztal vászonnal bevonva, 1 hőmérőt, a gázcsillárt és a petróleumlámpát tartották érdemesnek nyilvántartásba venni.

Hírlap-könyvtermekben „bőrdíván” és könyvszállító tolókocsik találhatók a listázott tételek sorában.

A II. emeleti előszobában „kétágú gázlámpát” tartalmaz a leltár.

A II. emeleti folyosón könyvszekrények, hágcsók, gázlámpa stb. lelhető fel.

A II. emeleti I.- III.számú könyvtártermekben, továbbá a II. emeleti IV. számú (kézirati) könyvtárteremben egy léghuzat ellen védő üvegfalat jegyeztek fel a hagyományos bútorzat mellett.

Az I. lépcső bútorzatát szintén nyilvántartották, amint a csarnokban és a ruhatárakban elhelyezett  gázcsillárt, egy valódi és négy álcsillárt, levélszekrényt, valamint egy használati utasítást is fakeretben.

A Garay-szobor, mely akkoriban még fatalapzaton állt, vélhetőleg a főlépcső pihenőjén kapott helyet. A főlépcsőnél két kandelábert és egy fakeretben kihelyezett tájékoztatót szerepeltet a leltárjegyzék.

Kicsivel többet tudhattunk meg a földgömbökről, szám szerint hét darabról, melyek közül a két régi talán az olasz gömböket jelentette. Bár azonosításukról változatlanul le kell mondanunk. Pontosabb képet alkothatunk arról, hányféle könyvtári terem állt a könyvtár rendelkezésére. Kiderülhet, hogy a termekben, gyűjteményekben való gondolkodás lehetett például az oka annak a későbbi kritikának, miszerint szépirodalmi művek vonatkozásában rosszul áll az intézmény, miközben a tényleges, napi olvasói forgalom terei változatlanul a Nagyolvasó, tanári, valamint hírlaptermek voltak. Hányféle létra, hágcsó és egyéb könyvtári segédeszköz szolgált ekkoriban a házban, hol volt léghuzat ellen védő üvegfal, ablakszárny stb. Ha nem is azonosítható minden falikép, az egyértelmű, hogy a belső terek díszítésére igen nagy gondot fordítottak. Az azonosíthatatlan faliképek, térképek, földgömbök, festmények és egyéb dísztárgyak viszonylag nagy száma feledtetheti, hogy például a festmények esetében mindössze az „Őfelségéről” készült nagyolvasótermi olajfestmény és Pázmány Péter arcképe lett nevesítve. Külön történet a világítás kérdése, gázlámpáké, gázcsillároké, utóbbiakról érdekességként, hogy az aulacsarnok megvilágítására ekkor egy gázcsillár és négy álcsillár szolgált, azaz a csarnok szerény megvilágítással rendelkezett. A gázellátás ingadozásai miatt az intézmény nem tehette ki magát annak a veszélynek, hogy ne tudja biztosítani a folyamatos működést, ezért a sok egy-, kétkarú gázlámpa a frekventált helyeken égett. Az aula megvilágítását egyetlen gázcsillár biztosította. Érdekes az is, milyen sorrendben tartotta fontosnak dr. Máthé a leltározandó tárgyakat megemlíteni. A könyvtárigazgatói magánlakrész, ahogy egyetlen természetbeli lakás sem, nem tartozott a könyvtári terekhez. Előbbi értékes berendezési tárgyait és a lakást Szilágyi halálát követően májusig a családjával együtt lakó Mayer–Szűcs–Pettkó rokonság örökölte, ám e berendezési tárgyakat rögzítő hagyatéki irat hiányában egyelőre nem tudható, mi minden tartozott ennek a nem akármilyen lakrésznek a berendezési tárgyaihoz, és került viszontadományozással a könyvtár tulajdonába.

Szerző: Kazimír Edit