Keveset tudunk Észak-Koreáról: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság politikai rezsimje sikeresen zárja el lakóit a külvilágtól, és a külvilágot is az országtól. Propaganda híreken kívül részletesebb és hiteles információk nehezen látnak napvilágot Észak-Koreáról. Az ELTE Koreai tanszékének vezetője, dr. Csoma Mózes docens legfrissebb könyvében is a modern koreai történelemmel, azon belül is szűkebb kutatási területével, a magyar-koreai kapcsolatok történetével foglalkozik. A könyv „háttérsztorját” a phenjani 1989-es XIII. Világifjúsági Találkozó előkészületei és megrendezésének körülményei adják. A történéseket azonban tágabb, nemzetközi összefüggésben mutatja be, és kiderül, hogy az elzárkózó rezsim korántsem képes olyan mértékben függetleníteni magát a külvilágtól, mint ahogyan azt szeretné láttatni. Hogyan hatottak a nemzetközi események 1989-ben Észak-Koreára? Hogyan reagált a rezsim az 1988-as szöuli olimpiára, az 1989-es pekingi Tian’anmen téri eseményekre? Mi volt a válaszuk a magyar (és a kelet-európai) rendszerváltásra, a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Koreai Köztársasággal? A kérdésekre a választ a szerző levéltári kutatások, a nagyközönség előtt ismeretlen diplomáciai iratok, személyes elbeszélések, riportok és korabeli tudósítások felhasználásával adja meg. Ennek köszönhetően stílusa egyáltalán nem száraz, a szöveg mindvégig érdekes marad. Külön érdeme a szerzőnek, hogy nemcsak a nagypolitika szereplőit, de a kétoldalú kapcsolatok alakításának „szürke” háttérembereit is bemutatja. A könyv nem csak a szűkebb szakmai olvasóknak, de a szélesebb nagyközönségnek is bátran ajánlható.
Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2024. április 27. és 30. között technikai okok miatt zárva tart.