A hűlt hely, minden látszat ellenére, faktum. Az összes egyéb, azaz a feltett kérdés, „hogyan is nézett, nézhetett ki az eredetileg ide tervezett Roth Gyula-féle személylift”, maradt. Illetve mégsem...

Ne írjunk addig semmit, amíg be nem jártuk az előttünk feltáruló csapások mindegyikét. Hogy ezt a szabályt most még is megszegjük, annak egyszerű oka van. A hozzáférés ösvényei a jelenlegi járványügyi helyzetben megközelíthetetlenné váltak. Nem, vagy nehezen kutathatók, noha a járványügyi helyzet csak a felszíni nehézségekre adhat magyarázatot. A kutatási nehézségeinek története viszont korábbi időkbe nyúlik vissza.

Esetünkben az Egyetemi Könyvtár (EK) személyliftjéről, ennek tervezőjéről, Roth Gyuláról, valamint a Rotor-cég kapcsolatáról, illetve ezek kutathatóságáról van szó.  Az Egyetemi Könyvtárhoz Roth Gyulát két saját tervezésű ipari műremek kötötte, ahogy már erről írtunk a könyvtárban rendszeresített csőposta kapcsán.  Roth Gyula, az egykori gyártulajdonos még életében kollégájára, Makovsky Máriuszra bízta a Rotor-cég megmentett értékes hagyatékát. (Már amennyiben értéknek számíthat ezen a tájon manapság egy, az itteni felvonóipar történetéhez hozzájárulásként megőrzött koffernyi hagyaték.)

Az első „iratgazda”, Makovsky Máriusz – aki a Magyar Felvonó Szövetség életműdíjas tagjainak egyike – a hagyatékot lényegében a Felvonó Múzeumra bízta (Mohács u. 16/c.). Ez a feladat, a múzeum megszűnésével, 1990-ben az Országos Műszaki Múzeumra, majd ennek jogutódjára, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumra (MMKM, Bp., Jász utcai raktár) hárult, miután a hagyaték tárgyi és iratanyaga ide került. Az egykori múzeumigazgató, Ékes Miklós szerint e megszüntetés során az itt őrzöttek 70%-a először az udvarra, majd pedig a jogutód raktárába került. A rendelkezésünkre álló információk alapján ez lényegében azt jelenti, hogy tárgyi bizonyíték, ha volt, esetleg lenne még, jelenleg nem elérhető. Több évnyi türelmet kell gyakorolnunk, hogy az MMKM-be került hagyatékrészekkel megismerkedhessünk, márpedig az Egyetemi Könyvtár és Levéltár jelenleg „ipari műemlékként számon tartott” személyliftje, újabb kori nevén a „Mátrai-lift”, történetének teljes feltárása e nélkül nem nevezhető teljesnek. Ennek tudatában és eddigi eredményeink birtokában, mondjuk azt, amit mondunk:

A „Mátrai-lift”, annak a könyvtári főigazgatónak (dr. Mátrai László, egykori Baumgarten-díjas ígéretes fiatal tudós, későbbi MTA-tag, könyvtárigazgató) révén nyerte nevét, aki utolsóként lakta is a második emeleti főigazgatói traktust. A lift azonban 1935-re, a 300 éves jubileumi ünnepségre történt modernizálás keretében zajló egyedi tervezés és kivitelezés eredményeként került a könyvtárba, tehát története lényegében 1933-1935 körül eredeztethető.

1933 elején Pasteiner Iván több levelet intézett dr. Alszeghy Kálmánhoz (Gazd. Hivatal) egy kisebb személyfelvonó terveztetése tárgyában. Hivatkozott méltatlankodó egyetemi professzorokra, megnövekedett olvasói közönségigényre, azaz a 2. emeleten zajló forgalom megnövekedett voltára. 1933. 06. 13-i keltezéssel dr. Alszeghy miniszteri tanácsos, igazgató közölte, hogy a személyfelvonó tervezése és előkalkulációja megtörtént. Versenytárgyalás lett volna kiírandó, de fedezet ekkor még nem akadt rá. Viszont 1934-1935 körül új költségvetési előirányzat készült, megteremtve a hiányzó anyagi feltételeket. Csak emlékeztetnénk rá, ekkor váltak rendszeres speciális „könyvtári ügyféllé” olyan nagynevű cégek, mint a Cross Charles E. Lewis, Ericsson, Ganz, a Lingel és Fia, a Sorg, a Haas stb. Ekkor mérték fel az épület adottságait és léptek vízfogyasztásának, fűtésének, elektromos és telefonhálózatának tételes modernizálása ügyében, szóval átfogó épületrekonstrukció vette kezdetét. Ez liftügyben személy-, teher-, és könyvtárliftek beépítését jelentette, utóbbiakra 1937-ben került sor.

A személylift 1935-re elkészült. A fedezettel kapcsolatos pénzhiány a jubileumi készülődésre tekintettel jelentős kormányzati támogatással (rendkívüli hitel formájában) megoldódott. A könyvtár modernizálásának ügye stratégiai jelentőségűnek minősült.

A tervezéssel és kivitelezéssel megbízott Roth Gyula és vállalata a korabeli piacon jó névnek bizonyult. Roth ugyanis piaci rést töltött be. Speciális helyszínekre, sok magán és állami megrendelést teljesítve, egyedi igényekre érzékenyen tervezett. Olyan helyekre is, ahol a Wertheim-cég (Magyar Felvonó- és Gépgyár Rt., a Wertheim F. és Társa utóda, Budapest.)  nem tartotta érdemesnek, főként rentábilisnak a belépést. (A nagy volumenű beruházásokat e téren a Wertheim-cég végezte egyetem szerte.)

Aki ismeri a könyvtár jobboldali, hosszú ideig csak „szolgálati” forgalomra használt, ma bárki számára szabaddá tett lépcsőházát, az tudhatja, hogy oda liftet építeni csak egy szűk lépcsőfordulónyi térben, meglehetős szakmai gyakorlat birtokában lehetett.

Nos, ezt Roth Gyula, illetve cége teljesítette. A Rotor-felvonógyár tulajdonosát, a jóval később igazságügyi szakértőként is működő Rothot a felvonószakma valamennyi minőséges szereplője jól ismerte. „Kiváló gépészmérnök és üzletember volt. Céltudatosan törekedett termékei korszerűsítésére, piaci helyzetének javítására és értékesíthető új termékek bevezetésére.” (Makovsky Máriusz szíves közlése, illetve a Budapest Főváros Levéltárában őrzött értékes cégiratok adatai alapján.)

A későbbi, 1935-ös belső levélváltás a gyártó és az üzemeltető között már csupán némi apróságot említ, karbantartási gondokról tudósít. A személylift készen állt a jubileumi ünnepségekre. Ez lett az a személyfelvonó, amely a 2. emeleti főigazgatói lakrész hivatali és magántraktusát könnyen elérhetővé tette és szolgálta a fel-, leközlekedést hosszú éveken át, egészen 1991 szeptemberéig. Ekkorra vált sürgetővé a liftcsere gondolata, ekkorra (1988) állt meg az épületrész metróépítés okozta süllyedése.

A legendárium szerint ennek a liftnek vált egyszer „foglyává” az egykori egyetemi könyvtári gyakornokból nagy hatalmú miniszterré emelkedett Hóman Bálint. Még nem tudjuk, mikor, hogyan, így a tényt egyelőre ismételten az EK-történet regényes oldalaira utaltuk.

Nos, itt válik a számunkra izgalmassá a műemléklift sorsa, amelynél az 1991-es átalakításról a liftkönyv adatai alapján ezt írhatjuk; e személyfelvonó üzembe helyezésének időpontja 1991. 11. 29. A Tóth Miklós tervezőmérnök jegyezte tervdokumentáció átalakításról beszél. Az átalakítandó személyfelvonó egy alsógépes, dobos felvonó volt. Ma mindössze szakember szeme számára válik láthatóvá, mi az, ami a hajdani Rotor-liftből megmaradt. A lift gyártója a Duplex Kereskedelmi és Szerviz Szolgálat, mostani karbantartója az INTERLIFT, melynek cégvezetője, Nagy Sándor 2020. 04. 14-én kérésünkre az alábbiakat válaszolta: „A régi felvonónak a gépháza a pincei szinten volt, hogy ott van-e még valami azt már nem tudom. Arra emlékszem, hogy annak idején a gépházból nagyjából ki lett pakolva az ott megtalálható anyagok és a MÉH-be lett elszállítva.”

Azaz, a jelenleg 30 éve becsületesen működő személylift nem, illetve csak részben azonos a Roth Gyula által tervezettel. De ezt az értő szemlélő az Egyetemi Digitális Adattárban hozzáférhető eredeti tervrajzmaradványok alapján eddig is kétkedéssel fogadhatta. Az 1991. szeptember 23-án kiadott önkormányzati határozat egyparancsos, GEOCOOP-mikroprocesszoros, három személy szállítására alkalmas Rotor-féle személyfelvonóként azonosította az engedélyezett személyliftet. A jelenleg üzemben lévő, részben Schindler-gyártmányú alkatrészekkel átalakított személylift 1991. 09. 18-án kapta meg a szükséges engedélyeket, Tóth Miklós szíves közlése szerint az átalakítás az alábbiakat érintette:

  • Alsógépes (pincében elhelyezett gépházas) berendezésből felsőgépes elrendezésű lett. A Rotor-gyártmányú kötéldobos hajtómű Schindler-licenc WR5446 típusú hajtótárcsás gépre lett cserélve. Az új hajtómű a padláson, a korábbi kötélterelő kerekek helyén lett elhelyezve. Ennek során az eredeti fő tartógerendák megmaradtak.
  • A függesztő kötelek (2 db) ø13 mm-ről 3 db ø11 mm-re változtak.
  • A felvonó teherbírása 225 kg-ról 240 kg-ra módosult, de a szállítható személyek száma (3 fő) változatlan maradt.
  • A felvonó eredeti 0,5 m/s sebessége 1 m/s-ra módosult. Az új sebességnek megfelelő sebességhatároló berendezés lett felszerelve a gépházban, és annak megfelelő feszítősúly az aknasüllyesztékben.
  • A Rotor-felvonó eredeti vezérlése relés, tológombos működtetésű volt. Átalakítás után a vezérlés mikroprocesszoros, belső nyomógombos – külső hívós lett. Az egyparancsos használat megmaradt.
  • A fülkevezető sínek eredetileg gőzölt bükkfából készültek. Még ma is találhatók Budapesten fa vezetősínnel működő felvonók, de egy átalakítás során kötelező a cseréjük. Ennek oka, hogy a kenőzsír és olaj a sok év alatt átitatta a fát, és a zuhanáskor működésbe lépő fogókészülék nem képes biztonságosan megállítani a fülkét. A sínre ráfogva széttépi a fát. Emiatt a felvonó átalakításakor a fülkebeli fa sínek V2-típusú 65 x 90 x 12 mm méretű, hosszgyalult acél „T-szelvényekre” lettek cserélve. Az ellensúly 45 x 45 x 6 mm méretű „L-acél” szelvényei megmaradtak az eredeti Rotor-felvonóból. A vezetősíneket rögzítő gyámok megmaradtak az eredeti felvonóból.
  • Az aknaajtók megmaradtak az eredeti Rotor-felvonóból, de fel lettek szerelve korszerű biztonsági ajtózárral, külső olajpumpás csukószerkezettel és az akkoriban tömegesen használt fogantyúval.
  • A legnagyobb változáson a fülke ment át. Lekerült róla a fogófenék. Ez a fülke padlója alatt elhelyezett, és villamosérintkezőkkel ellátott lap volt, mely érzékelte, ha valamit bedugtak a dróthálós burkolaton át az aknába a fülke alá. Ha a fogófenék valamilyen tárgyat érzékelt, akkor megállította a felvonót. Működtette a biztonsági fogókészüléket is, így megvédte a balesettől az esetleg lecsúszó fülke alatt dolgozó szerelőt is.
  • A fülke teljesen új vázszerkezetet kapott. Ez az a keret, amelyben a fa fülke utazik. A váz alsó részére kétoldalt Schindler-licenc fogókészülék lett felszerelve. Felső tartógerendáira szintén Schindler-licenc kötélbekötő szerkezet került. A fülke tetején kerültek elhelyezésre a karbantartási vezérlés szerelvényei.
  • A fülke fa „doboza” valószínűleg teljesen cserélve lett. Megjelenésében és méretében azonos az eredeti fülkével, de nincs nyoma a vízszintesen elhelyezett korábbi tológombos vezérlőkészülék helyének. Az 1991. augusztus 5-én felvett tervzsűri jegyzőkönyv is a „leendő fülke” kialakításáról szól.
  • Az ellensúly nagyrészt megmaradt a Rotor-felvonóból, de át lett alakítva új kötélbekötő szárakkal.
  • A süllyesztékben új rugós ütközők kerültek elhelyezésre (92-02810 típusú).

Azt kell gondolnunk, hogy annak a liftnek az ügye, amelyről kezdetben írni szerettünk volna, szeretnénk, kellene, további vizsgálatokra vár. Bárki, aki ezzel kapcsolatban információval rendelkezik, szóljon bátran!  Minden egyedi Róth által tervezett személyliftről készült fénykép segítség lehet. Köszönjük.

Szerző: Kazimír Edit

Illusztráció szerzője, forrása:
ELTE EKL