2022. augusztus 1. és 2022. szeptember 3. között könyvtárunk és az Eötvös-kiállítás zárva tart.

Amit az Egyetemi Könyvtárról tudni érdemes. Ferenczi Zoltánról, mielőtt még az EK igazgatója lett volna

Szilágyi Sándor 1885-ben a bebútorozás és az állományrendezési munkálatok addigi szakaszának befejezését követően még bizakodik, „… már az újabb szaporulatokat illetőleg egy pár évig nyugodtak lehetünk, hogy azok helyiségünkben el fognak férni. Hogy több tért nyertünk az újabb szaporulatokra, nagymértékben előmozdította az a körülmény is, hogy Excellentiád elrendelni kegyeskedett, hogy a hírlapok a folyóiratoktól külön választassanak, s a Nemzeti Múzeumban a completírozandó hírlapkönyvtárban helyeztessenek el, mi meg is történt …”, optimizmusa azonban némileg eltúlzottnak bizonyult.

Az 1890-es évek elejére gyakorlatilag nyilvánvalóvá vált, hogy a gondok korántsem szűntek meg, nem figyelmen kívül hagyhatók, nem halaszthatók, lényegi kérdések áttekintését és sürgős döntések meghozatalát igénylik. Ferenczi Zoltán a MKSz-ben két írást tett le az asztalra, mindkettőben a modern könyvtár berendezésének, az „könyvtári üzem” szervezésének kérdéseit vette sorra. A probléma újragondolása lényegében egy recenzióval vette kezdetét. A recenzió a Handbuch der Architektur, Darmstadt: Bergsträsser, 1882 c. műről készült, (MKSz, 1892-93, 365-368 p.). ezt követte 1894-ben a Modern könyvtárak szervezéséről. (MKSz, 1894 (Ú.F-2., (18.) évf., 3. sz. 222-243. p.)

Handbuch der Architektur, Darmstadt: Bergsträsser, 1882

A Handbuch történeti részében a könyvtárépítések fejlődéstörténetét áttekintve szó esik

  • a terem-könyvtárak (Velence, Firenze, Róma, Oxford),
  • a karzatos rendszerek (könyv könnyebb elérhetőségének szempontjait szem előtt tartó), ill.
  • a magazin v. raktári rendszerek (Párizs, London, Kiel, Stuttgart, Lipcse, Wolfenbüttel, az optimális belmagasság lehetőleg ne legyen nagyobb 2.50 m-nél!) fő jellemzőiről,
  • továbbá az ideális könyvtárbeosztásról, amely világosan elkülönítendő funkcionális terekként fogalmazza meg a 1.) könyvek, gyűjtemények, 2.) olvasók, látogatók, 3.) az igazgatás igényeinek, valamint a szolga és egyéb lakások kiszolgálását biztosító egységeket.

Meglehetős alapossággal veszi szemügyre az olvasóterem elhelyezésének, világításának, asztalainak kérdését (Athén, Párizs, London és Budapest, mint pozitív példák szerepelnek!).

Tételesen felsorolja a könyvtári üzem igazgatásához nélkülözhetetlen tereket, mint ig. iroda, titkári iroda, új könyvek terme, könyvkötészeti, nyomdai iroda, címtár (katalógus: betű, hely és szak~), ill. tárgyalja a raktártűz, nedvesség és por elleni biztosítás (fűtött vagy fűtetlen raktár, a légfűtés hátrányai) kérdését.

Az ebből következő döntéseket megalapozandó, konkrétan a kolozsvári Ferenc-József tudományegyetem új könyvtári épületrészének építésének előkészítéséhez Fereczi a raktárrendszer tanulmányozására 1893-ban 2 hónapos tanulmányutat tett. Bécs, Prága, Drezda, Berlin, Lipcse, Halle, Göttinga, Kassel, Marburg, Giessen, Köln, Utrecht, Amsterdam, Leiden, Hága, Brüsszel, London, Párizs, Strassburg, Karlsruhe, Augsburg, München érintésével a monarchia másik felét is érintve, Németországot, Hollandiát, Belgiumot, Angliát, Franciaországot, Bajorországot kereste fel. A megtekintett 22 intézményből mindössze a fenti listában vastagon szedetteket ítélte modernnek!)

Melyek voltak a modernség Ferenczi szerinti legfőbb kritériumai?

  1. Az épület épüljön eleve könyvtár céljára.
  2. Álljon szabadon, tehát legyen a továbbiakban problémamentesen bővíthető.
  3. Tűzvédelmi szempontból legyen biztonságos.
  4. Mindenoldalú megvilágítással rendelkezzen, a felülvilágosítás csak az olvasóteremben jó, a raktárban a kétoldali megvilágítás optimális. (Az üvegtető beázhat, télen nehezen fűthető, nyáron túl meleg.)
  5. A régi egytermes, „renaissance”, ill. galériás rendszerű olvasótermek elavultak.  Térkihasználásuk nem optimális, ellentétben a raktári polcrendszerrel, amelynél 5-6 áttört, vaspadlókkal elválasztott könyvtári emeleten optimálisabban helyezhetők el a könyvek.
  6. Az olvasóterem az épület központi, könnyen megközelíthető részén legyen.
  7. Az igazgatási helyiségek tehát az ig. iroda, titkári iroda, új könyvek terme, könyvkötészeti, nyomdai iroda, címtár különüljenek el a raktártól.
  8. A könyvtár, lehetőség szerint, rendelkezzen önálló kiállító teremmel.
  9. A könyvszekrények legyenek egyszerűek, praktikusak, tűzbiztosak. (ld. könyvespolc belmagassága, polcok közötti magasság, mozgathatóság, anyagának megválasztása stb.)
  10. 80-100 esztendőre legyen biztosítva gyarapodás elhelyezésére szolgáló tér.

A fentieket Ferenczi további, intézménytípusra szabott megjegyzésekkel is kiegészítette:

  • Az egyetemi könyvtárak legyenek függetlenek, önállóak! (Értelmezzük e függetlenséget és önállóságot  bárhogyan is!)
  • Pozitív példának ekkor Magyarországon a kolozsvári egyetemi könyvtár minősült.
  • Az egyetemi könyvtárak szabályzatát, kölcsönzését szükséges összehangolni!
  • Kívánatosnak tekinthető az úgynevezett kettős asztalok rendszeresítése (Ld. a British Museum könyvtárát.)

A fenti gondolatokat Ferenczi kolozsvári könyvtároskodása idején rögzítette, érdeklődését és külföldi tapasztalatgyűjtését is elsősorban ottani feladatai határozták meg.

Tevékenysége későbbi színterének szemszögéből nézve a leírtakat a budapesti M. Kir. EK e fentiek fényében nem igen lehetett minta, mégha bizonyos mértékig talán meg is tudott felelni egyik, vagy másik elvárásnak. Nyilvánvaló hiányosságokkal küzdött bővíthetőségét tekintve, komoly gondjai voltak raktárainak és olvasótermeinek természetes és mesterséges megvilágítását illetően, galériás rendszeréből fakadóan kevéssé tudott gazdálkodni tereivel (fokozottan igaz volt ez az olvasótermi terek kihasználtságára), mindvégig nélkülözte az önálló funkciójú kiállítótermet és csak „ideig-óráig”, mondjuk úgy, szakaszokban tudott optimálisabb raktári kapacitást garantálni. Nem mindig megfelelő mennyiségű és megfelelően megválasztott bútorzatából fakadóan pedig folyamatosan hozzájárult a forgalom és a gyarapodás növekedéséből fakadó helyszűke újratermeléséhez, miközben a könyvtárt igénybevevők száma, mint azt Ferenczi későbbi a Jelentés-ben (1902) tárgyalja, 500-600 főnyi olvasói kapacitásigény jelentkezett. A századfordulóra a könyvtár számára nemhogy 80-100, de 10 évre elegendő raktári kapacitás is alig állott rendelkezésre (Ld.JELENTÉS a budapesti magyar királyi tudományegyetem könyvtárának 1898. évi állapotáról./ Dr. Máté Sándor.), befogadóképessége pedig a „nagyolvasóban” egyszerre mindössze 102 fő könyvtárhasználatát tette lehetővé. Ebben a Máté-féle jelentésben merült fel először egy önálló, új, könyvtári szárny építésének szükségessége, és noha ez a gondolat később Pasteiner igazgatásának kezdetén, a húszas évek végén határozottabb kontúrokat mutatva ismét előkerült, tervek is készültek (Ld. A Györgyi Dénes-féle elképzelést a belső udvarba szánt pótolvasóteremről!). Kellő anyagi erő nem lévén, újra és újra lekerült a napirendről. Ám a felismerés megalapozottságát bizonyítja, hogy e gondolat még többször előkerül az épület történetében. Ferenczi már az EK igazgatója, amikor az 1902-as Jelentés-ében meglehetős határozottsággal összegezi a normális könyvtári működést akadályozó, és ezért sürgősen megoldandó problémákat. De ez már egy másik történet. Vigasztalja az olvasót az a tény, hogy ha új épületszárnyunk e felismerés megszületése óta nem is épült, egyet a javaslatok közül, ha némi késéssel is, sikerült megvalósítanunk. 1943/44-re rendszeresítettük azt a 2 személyes könyvtári asztaltípust, amelyet Ferenczi a British Museum könyvtárában látva kívánatosnak minősített, és amely ma is becsülettel szolgál az olvasótermekben.

Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár