2022. augusztus 1. és 2022. szeptember 3. között könyvtárunk és az Eötvös-kiállítás zárva tart.

Amit az Egyetemi Könyvtárról tudni érdemes. Garayról a könyvtárnoki segédről, avagy a könyvtárőri állomás kezdeteiről

„Én t. i. ismét lekötött ember vagyok /rövid hat hónapi szabadság be hamar elmúltál!/ még pedig hivatalos, azonban meg ne ijedj, sem főispánhelyettes, kiknek most száma légió, sem országbíró, hanem egyszerű könyvtárnoki segéd a pesti kir. egyetemi könyvtárnál*, hová a Nádor pártfogásával a Helytartótanács által neveztettem ki, s július eleje óta szakadatlanul hivataloskodom Schedel Ferenc oldala mellett, kit, tudod, kir. könyvtári igazgatónak neveztek ki. Eleinte Schedel is szándékozott Pécsre s így csaknem bizonyos valék benne, hogy én is elmehetek, de tegnap Schedel nyilvánítá, mikép neki nem lehet elmennie, s így természetesen én is bevontam vitorlámat, mint hogy neki nálam kívül más segédje nincs a könyvtár rendezésénél. Az én hivatalom t. i. egész új s most crealtatott csak: a könyvtár rendezése, s annak tudományos és rendszeres catalogus készítése, előleg ideiglenes hivatal ugyan, de a melly 3-4 évig eltartván hihetőleg rendes hivatallá fog emeltetni, nem említve azon kilátást, melly belőle jövendőre, vagy csak e 3-4 év eltelte után nyílhatik, t. i. a custosi vagy is könyvtár őri hivatal, mely megvallom, igen nekem való állomás lenne, s fogok is reá készületeket tenni s szem elől nem vesztendem. Íme, történetem elbeszélésével egyszersmind körülbelöl az okok is, mellyek ez almárai harapásra bírtak.

Mi reggel 9 órától délután 2-ig dolgozunk; a délután szabad, ’s a vasár- és hétfői nap szünnap. Elég elfoglaltság ugy-e, de legalább pihenési időközzel, nem úgy, mint a hírlapszerkesztésnél, hol nincs szünnap, nincs folytonos munka, de szakadékos és örökös, ’s így előlegesen, mert az e nemű munkában kedvet is találok, meg volnék elégedve, csak fizetésemet nem tudom még, […] (Garay levele szüleihez, 1845. 08. 09.-én, a Garay- idézetek a továbbiakban is mind a Garay emlékkönyvből, 2012 valók.)

Az állás tehát újonnan „creáltatott”, a hagyományosan ismert könyvtári „custos” fogalom újkori megfelelőjeként, minden tisztázatlan volt körülötte. (Maradt is jó ideig!) Távlataiban többet ígért, mint bárminő egyéb újságíróskodás, bizonytalan máról holnapra élés. Valahol itt lehetett a keresztút a fejüket, egyéb lukratív lehetőség híján, erre az értelmiségi pályára adó honorácior réteg tagjai számára. Garay EK-beli pályafutását 1845. 07. 01-én kezdte. Mivel irodalmi, ill. tudományos tevékenységre nyílt lehetősége, bele vágott. Joggal gondolhatta, hogy a nem túl magasnak ígérkező fizetség mellett erre, valamint talán egyéb pénzkeresetre is ideje, módja nyílik majd. A hivatal megnyitásához helytartó tanácsi jóváhagyás kellett, és mint ez máskor is megtörtént, az események lassan gördültek előre, aztán nem egészen az elképzelés szerint alakultak. Ugyanennek az évnek a végén Garay öccsének, Alajosnak írja (1845. 12. 06.), hogy jól lehet fél éve már a könyvtár szolgálatában áll, sem a kinevezésének hivatalos jóváhagyása nem érkezett meg, sem pedig ígért fizetségségéből nem látott még semmit.  Ugyancsak Garay Alajoshoz írt levél (1847. 01. 12.) bizonyítja, hogy napi munkára vonatozó elképzelései sem teljesültek.

A könyvtárosság rosszul, bizonytalanul fizető, időt rabló tevékenységnek bizonyult a költő, Garay számára. Mint később nem egy könyvtári alkalmazott, ő is albérlő tartására szorult.(Ez utóbbi hivatalvesztéssel büntetendő könnyelműségnek is minősülhetett!) Ekkor még a […] a Hatvani utczában, a Gebhard-féle házban […], Landerer és Heckenast nyomdájával szemközt. „ (Garay levele G. Alajoshoz 1848. 02. 24.) Ennek a könyvtárosságnak „kényszerű szüneteltetését” hozta magával 1848. Garayra számítottak, Eötvösnek tervei voltak vele.

„Engem az oktatási miniszter ápril közepe táján magyar nyelv és irodalom ideiglenes tanárává nevezett ki az egyetemnél, s én a ki soha tanító nem voltam, minden készület nélkül ott álltam a pesti, még pedig forradalmi ifjúság előtt. Éjjel, nappal kelle készülnöm, mert elődöm tanítmányát nem igen akartam s nem is nagyon használhattam. Május tanításban, június vizsgálatokban telt el. […] Fáradozásomnak az lett jutalma, hogy jún. 18-án rendes tanárrá neveztettem 1200 pfos évi fizetéssel. Jul. 5-én beavattattam s feleskettettem…(Garay levele szüleihez 1848. 08. 21.)

Ennek az ígéretes tanári pályafutásnak terveit sodorta magával az 1848/49-es események alakulása. Petőfi Sándor honvéd kapitányhoz írja a pesti egyetemi viszonyokról:

„Budapesten egyébiránt a közszellem még mindig jó, értem a polgárságét; fegyvereinket e héten raktuk le, s adtuk át a honvédi bizottmánynak, mely jobb, azaz vitézebb kezekbe, a honvédekébe adja, az őrállást most székiben kaszáson teljesítjük. Az irodalom pang. Az egyetem részint hadi iskolává, részint kórházzá van alakítva, nem tudom, mikor kezdjük el s elkezdhetjük-e a jövő évben is a tanítást? S ha nem, fognak-e bennünket, tanárokat megtartani? ...”

 „Lakásom: Barátok piaczán az egyetemi könyvtár épületben földszint az udvarban van.„ (Garay levele szüleihez, 1850. okt. 26.)

Vörösmarty ugyanebben az évben leveleit már az új címre „Garay János úrnak a barátok piaczán a könyvtár épületébe” küldi. Az első könyvtárőr, aki ekkor már a könyvtár épületében lakhatott, nem sokáig élvezhette ezt a kegyet, 1853 novemberében már súlyos beteg, rá egy évre meghal. Temetése előtti búcsúztatásának „1853. november 8. délutánján” az EK régi épületének akkori belső udvara adott teret.

Sírhelyét a rá emlékezni kívánó itt találja: „Budapest, Kerepesi temető 29/1-1-38. parcella. A síremléket (mint később a szekszárdi rokonokét is) a híres pesti Gerenday szobor-, és sírkőfaragó cég készítette.”

Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár