Valljuk be, nem szoktuk szeretni a táblázatokat, ezúttal mégis arra szeretném rávenni az olvasót, hogy tegyen kivételt. Szánjon rá némi időt, és nézze meg figyelmesen ezt a táblázatba foglalt hosszú adatsort! Azoknak a személyeknek az elérhető (lakás)adatait/címeit rögzíti, akik a fenti időszakban az EK szolgálatában állva lakták, vagy (!) éppen nem lakták ezt a házat. Utóbbiak esetében a könyvtártisztekét és azokét, akiknek erre módjuk nem lévén az kapott lakáspénzzel a város belső kerületeiben kellett valahol szállást találniuk. A könyvtárpalota mutatós, kezdettől fogva kizárólag könyvtári célra szánt reprezentatív terei mögötti épületrész mindenkori könyvtári használhatóságát ugyanis alapvetően meghatározó, korlátozó tényező volt, hogy ki mikor, hol, milyen lakást birtokolt itt. Maga a bentlakás, mint jelenség e korszakban általános eljárásnak minősült az állami intézményeinek gyakorlatában. Csak utalnánk Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás, személyzet a Széchenyi könyvtárban 1867-1875. (Az OSzK évkönyve 1994-1998. Budapest, (2000) II., 243. p.) miszerint:
„A fizetések nem voltak magasak s ez állandó panaszra adott okot. Az 1870-es állami költségvetés szerint a Széchényi Könyvtárban a fizetések így alakultak:
1 könyvtárőr 1400 Ft+természetbeni lakás*
1 őrseged 1000 Ft+természetbeni lakás
1 őrseged 1000 Ft+természetbeni lakás
1 írnok 500 Ft+200 Ft szálláspénz (mai szóval: lakbérpótlék)
1_ írnok 500 Ft+100 Ft szálláspénz (mai szóval: lakbérpótlék)„
Az alacsony bér mellett a természetbeni lakás, valamint a lakbérpótlékként alkalmazott szálláspénz az EK esetében is ugyanezt a célt szolgálta.
Ha megnézzük, évenkénti bontásban a megnyitást követően 7-8 fő között ingadozott a bentlakók jogosultak száma az 1881/82-es évig, ez követően ismét 6-7 fő között ingadozott az 1885/86-as tanév kivételével, amikor ismét 8 főre ugrott vissza, az 1890/91-es tanévig nagyjából maradt a 7 fő bentlakó, majd innentől állandósulni látszik a 4-5 fő. A megadott létszámok a mindenkori jogosult személyekre vonatkoznak. Ehhez járult hozzá a közös bérleményben lakó további családtagok száma.
A bentlakás indokai, ahogy a lakások mérete, komfortfokozata és egyéb adottságai, helye is folyamatosan változtak. De erről szóltunk már. Ám a tendencia növekvő volt, és csak viszonylag későn a 90-es években állt be nagyjából ismét a kezdeti 4-5 főre. E bentlakás folyamatos változásának okai rendkívül heterogének. Akad mindenféle:
1.) a könyvtár átköltözésére, magára a rendezésre, e költöztetés körülményeire utalók
2.) a nem optimálisan birtokba vett épületrészekre visszavezethetők (Nem mindig oda költöztek, ahol az a könyvtár és ezen belül az állomány szempontjait nézve optimális lett volna! Állományrészek kerültek ennek következtében hosszú időre egymástól viszonylag „távolabbi” épületrészekbe.)
3.) a társbérletből fakadó járulékos igényekből fakadók (Ld. a mintagimnázium elhelyezésére, ill. kiszolgálására kijelölt helyiségeket!)
4.) a kötészet igényeit kiszolgálók
5.) az ellenőrizetlen, és többnyire engedély nélküli albérletekből, bérbeadásokból fakadók (Gondoljunk csak Szinnyei háborgására a Dobocsányi féle inas-betörés kapcsán.)
A lakó és egyéb funkciójú tereket kezdettől fogva, a könyvtár hosszú távú érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, gyakran rögtönzött intézkedéseknek viszonylag tág teret engedve, a könyvtár rovására növelték, és csak kényszernek engedve (többnyire anyagi természetű) csökkentették. A dolog tarthatatlansága lényegében a századfordulóra „érett be”. Tudta ezt Szilágyi és a helyére lépő Ferenczi is. Sürgős átgondolt és főként hosszú távú döntések meghozatalára volt (lett volna) szükség.
Ugyanakkor e táblázat a ház „üzemeltetésének” kevéssé ismert oldalára is enged bepillantást. Ahogy már írtuk, azok laktak bent, akik a mindenkori napi ügymenethez nélkülözhetetlenek bizonyultak. Tehát, az igazgató, helyettese az I. őr, a II. őr, a házmester, a portás, a könyvtári szolga. Utóbbi a szolgai ranglétra tetején álló „betanított” szolgát jelentett. Lehetőség szerint több nyelven is beszélő, írni, olvasni tudó, alapvetően jó modorú embert alkalmaztak, akinek nyelvtudásáról, mint pl. ez HÁ idején történt, rendszerint maga az igazgató győződött meg. Később társult hozzá az egyéb szakértelmet is igénylő beosztást betöltő fűtő. Ez tette ki a könyvtár bentlakó személyzetét.
TANÉV |
LAKÓK |
BEOSZTÁSA |
MEGJEGYZÉS |
1873/74 |
Horvát Árpád |
igazgató |
nincs adat |
1874/75 |
Horvát Árpád |
igazgató |
Barátok tere 6. |
1875/76 |
Horvát Árpád |
igazgató |
Barátok tere 6. |
1876/77 |
N. N. |
igazgató |
üresedésben |
1877/78 |
N. N. |
igazgató |
üresedésben |
1878/79 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1879/80 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1880/81 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1881/82 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1882/83 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1883/84 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
884/85 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1885/86 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1886/87 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1887/88 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok/Ferencziek |
1888/89 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1889/90 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1890/91 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1891/92 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1892/93 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Barátok tere 5. |
1893/94 |
Szilágyi Sándor |
igazgató kvt. tiszt (III.) |
Barátok tere 5. |
1894/95 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Ferencziek tere 5. |
1895/96 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Ferencziek tere 5. |
1896/97 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Ferencziek tere 5. |
1897/98 |
Szilágyi Sándor |
igazgató |
Ferencziek tere 5. |
1898/99 |
Máté Sándor |
I. őr, igh. |
Ferencziek tere 5. |
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár